Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hosszú idő után végre történik valami jó is a felsőoktatásban. Az előző évek a megszorításokról, bizonytalanságokról, a tandíjas képzés kiterjesztésének ötletéről, a röghöz kötés bevezetéséről, a felvételiző és hallgatói létszám drámai zuhanásáról, a vidéki felsőoktatás krízishelyzetéről, szakok és intézmények megszüntetésének szándékáról, kancellárokról, konzisztóriumokról szóltak.

Hasonlóan komoly problémát jelent, hogy a felsőoktatásban 2008 óta egy fillér béremelés nem történt. Tanársegédek, adjunktusok, docensek, egyetemi tanárok, az intézmények gazdasági vagy adminisztratív munkatársainak bére immáron sokadik éve nem emelkedett. Fizetésük jelentőset veszített az értékéből, pedig már 2008-ban sem volt túl magas.

A béreket azért sem lehetett emelni, mert a felsőoktatásból még most is körülbelül 50 milliárd költségvetési támogatás hiányzik évente, ha a 2008 körüli állapotokhoz viszonyítjuk, a megszorítások ugyanis már a korábbi szocialista kormányzat alatt elkezdődtek. Nemhogy béremelésre nem jutott pénz, de sokszor még fűtésre sem, nemegyszer kellett elrendelni szénszünetet az intézményekben.

A felsőoktaási bérek emelésének elmaradása odavezetett, hogy ma még kevésbé vonzó az egyetemi, főiskolai kutatói, oktatói pálya, mint korábban. Egyszerűen a leszálló ágban lévő felsőoktatási terület nem tudja tovább megtartani a legtehetségesebb fiatalokat, nem tudja átcsábítani a vezető vállalatok kreatív szemléletű munkatársait.

A folyamat pont ellentétes, hiszen tanársegédként, adjunktusként, de még talán docensként sem lehet megélni, nem lehet kijönni a fizetésből, nem lehet egy családot eltartani. Ezért kénytelenek az oktatók másodállást vállalni vagy egyáltalán végleg otthagyni az egyetemi katedrát a megélhetés reményében.

A tarthatatlan helyzetre a korábbi években sokan sokszor felhívták már a kormány figyelmét. Például a felsőoktatási dolgozók szakszervezete kidolgozott egy javaslatot, koncepciót, lerakta ezt az asztalra, hogy kellene a béremelést és a felsőoktatási életpályamodellt bevezetni. Sajnos, süket fülekre találtak ezek az elképzelések.

Nem gondoljuk, hogy maga a felsőoktatási államtitkárság ‑ gondolva itt akár Hoffmann Rózsára vagy Klinghammer Istvánra, vagy a jelenleg felsőoktatási államtitkár Palkovics Lászlóra ‑ lett volna a gátja a fizetésemelésnek, nem erről van szó, egyszerűen a kormány döntéshozói, a gazdasági, pénzügyi tárca nem akar erre forrást áldozni. Nem vették tudomásul, hogy hova vezet az, ha nem becsüljük meg a felsőoktatásban dolgozókat; hogy milyen óriási jelentősége van annak, hogy a fiatalokat, a jövő értelmiségét a legtehetségesebb, szakmájukban, a pályájukon legjobb oktatók, kutatók tanítsák. Ez csak akkor lehetséges, ha valódi megbecsülést kapnak mind a béreket, mind pedig a munkakörülményeket illetően.

(23.00)

Nemrég Palkovics László bejelentette, hogy elkezdődik a felsőoktatási béremelés, első körben a tanársegédek és az adjunktusok, a legkevésbé megfizetett oktatók bére nőhet kicsivel, de ez csak az első lépés, a béremelésnek ki kell terjednie a felsőoktatásban dolgozók teljes körére, így nemcsak az oktatókra, de az egyetem működésében nélkülözhetetlen gazdasági vagy adminisztratív munkakörökben dolgozókra is. Nem szabad elkövetni azt a hibát, amit elkövettek a közoktatásban, hogy csak a pedagógusok kaptak valamekkora béremelést, míg sokan mások, akik ugyanúgy az óvodákban, iskolákban dolgoznak, a pedagógusok munkáját segítik, akik nélkül nem működik az egész pedagógiai rendszer, egy fillér béremelést sem kaptak. A béremelés mellett be kell vezetni a felsőoktatási életpályamodellt is.

Van azonban egy másik fontos szempont is: a bejelentés szerint a béremelés költségének egy részét az egyetemekre, főiskolákra akarják hárítani, az intézményeknek maguknak kell kigazdálkodni a béremelés forrásának egy részét. Az LMP szerint a megszorítások hatására kivéreztetett felsőoktatási ágazatot nem szabad tovább sarcolni, a terheket nem szabad az intézményekre hárítani. Minél teljesebb körű és mértékű béremelésre van szükség, de ennek meg kell találni a költségvetési forrását. Ha valamire, erre mindenképpen érdemes forrást áldozni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.)