Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Koppány harcos népéből a történelem az egymást váltó rendszerek és kormányok bizony illyési Puszták népét csináltak Somogyország falvaiban. És hiába a propagandaszólamok minden ígérete, a mostani birtokszerkezet még a száz évvel ezelőttinél is nagyobb aránytalanságokat mutat, mert jöttek új földesurak, akik megszerezték a települések határát és cselédet vagy pannon palesztint csináltak az itt talált bennszülöttekből, azokból, akik velük ellentétben bármikor meg tudnák mutatni szüleik, nagyszüleik sírját a falujuk temetőjében.

Ezt a kifosztási folyamatot koronázná meg a vidék számára az utolsó kitörési lehetőséget jelentő állami tulajdonú földek hatalom közeli hűbéreseknek való átjátszása. Persze, a hivatalos szövegelés nem erről, hanem a családi gazdaságok megerősödéséről szól, ahogyan papírforma szerint arról szólt a földbérleti pályázatok visszásságokkal terhelt botránysorozata is. Csak emlékeztető gyanánt, a helybeliek a bérbe adott területeknek kevesebb mint felét tudták a saját településük földjeiből megszerezni, a nagyobb részét külső pályázók vitték el a helyi gazdaközösségek elől Somogy megyében.

Az 1695 hektár itteni állami földből 800 hektárt három nagy érdekeltség nyert el, köztük olyan keményen dolgozó, kérges tenyerű kisgazdákkal, mint a somogyszobi Claessens, aki megszerezte a megye legnagyobb bérbe adott birtoktestét, egy 96 hektáros nagyatádi szántót vagy az exállamtitkár Raskó volt cége, miközben az európai agrármodell a kis- és közepes családi gazdasági és szövetkezeti modellre épül, és az átlagos birtokméret Lengyelországban 6, Svájcban 17, Ausztriában 19, Hollandiában pedig 25 hektár. Ezt az európai gazdaságszerkezetet persze előszeretettel minősítik versenyképtelen skanzennek a falut középkori csökevénynek tartó megmondó­emberek. De ugyanúgy, ahogy száz éve, a nagybirtokrendszer most is társadalmi döghalált terjeszt a vidéken. Akkor amerikás kitántorgás és egyke, most németországi segédmunka, londoni mosogatás és rohamosan öregedő, etnikailag átalakuló, elgettó­sodó falvak járnak a nyomában.

Képviselőségem előtt történelemtanárként dolgoztam a megye egyik legnagyobb szakképző iskolájában, egy amolyan igazi gyűjtőintézményben, ami Barcs és a környékbeli falvak legnyomorúságosabb körülmények között élő családjainak gyerekeit fogadja be. Mit mondjon a pedagógus ezeknek a fiataloknak, amikor valóban azt látják, hogy anyjuk, apjuk munkát ott helyben nem talál? Mert tudják, kedves kormánypárti képviselőtársaim, ez az a megye, ahol a 120 ezer lakóingatlan jó egyhatoda üresen áll, ahol egyre gyarapodnak a magyar elmúlás szomorú mementói, a beszakadt tetejű, kidőlt falú falusi házikók, ahol a szárnyvonalakat felszámolták vagy ha nem, akkor is csak alibi közlekedés folyik rajtuk. Ahol inkább súlykorlátozást vezetnek be a tönkretett közútra, kitiltva onnan a teherautókat, ahelyett, hogy felújítanák, megerősítenék azt. A kistelepülések lakosságmegtartó ereje zéró, aki teheti, elmenekül. Aki pedig marad, az jobbára a roncstársadalmi létbe süppedve vegetál.

Mégis, hogyan mérséklődne így a súlyos társadalmi problémákat gerjesztő, szociálisan, gazdaságilag egyaránt elmaradott vidéki térségek munkanélkülisége? Nemzetstratégiai kérdés, hogy a társadalomból a saját maguk vagy a politika hibái miatt kiilleszkedett elemeket integráljuk. Ugyanis nagyon nem mindegy, hogy ősi falvaink helyén tovább szaporodnak-e az elviselhetetlen társadalmi többletterhet jelentő ellenséges törzsi területek, a szociokulturálisan elmaradott rezervátumok.

(22.50)

Az olyan lepusztított és halmozottan hátrányos helyzetűvé züllesztett régióban, mint amilyen Dél-Somogy, naivitás arról ábrándozni, hogy majd az elsődleges munkaerőpiac megoldja a gondokat, ennek köze nincs a valósághoz. Márpedig az állami földek privatizálásával jóformán semmilyen eszköz nem marad. Ha most dobra verik, mégis miből jutna a demográfiai földprogramra, mégis mitől fordulna meg az a trend, hogy Somogy vidéki régióiban egy születésre ne sokszor annyi halálozás jusson a magyarság körében? Ha most elkótyavetyélik, mégis miből jutna a szociális földprogramra? A cigányok 80 százaléka vidéken él, a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés komplex programjai nélkül esély sem lesz arra, hogy elkerüljük a robbanást.

A földeket nem elkótyavetyélni kellene, hanem inkább gyarapítani az állami birtokállományt. Európa biokertje lehetnénk. Szociális földdel, szociális szövetkezetekkel kellene lehetőséget biztosítani azoknak, akik becsületesen akarnak boldogulni vidéken, és így kellene munkára szorítani, így kellene munkára kényszeríteni azokat is, akik a közösből eddig csak elvenni akartak vagy elvenni szerettek. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)