Dr. Staudt Gábor (Jobbik)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Kúria-elnök Úr! Az előttünk fekvő beszámoló valóban egy tartalmas és sok területre kiterjedő anyag. A bizottsági vitában már lehetőségünk volt elnök úrhoz kérdéseket intézni, és azt hiszem, hogy az Igazságügyi bizottság ülésén is egy tartalmas vita bontakozott ki. Azt hiszem, hogy ez így van jól, hiszen a Kúriának a beszámolója, illetve határozatai sokszor olyan pontokat tartalmaznak, amelyek az emberek nagy nyilvánossága és az Országgyűlés számára is fontosak lehetnek, tehát ebben az esetben megvitathatók, és nem véletlenül kerülnek be az Országgyűlés elé.

Én a bizottság ülésén elmondtam, hogy azok a pontok, amelyek nem 2014-es problémák, és itt gondolok legfőképpen a devizahitelek ügyére, ezek nemcsak hogy nem idén keletkeztek, hanem nem is gondolom, hogy legfőképp a Kúria hibás döntéseinek lennének a következményei.

Az ‑ és itt ki fogom fejteni ‑, amilyen problémával a Kúria szembesült ezeknél a devizahitel-szerződéseknél vagy devizának mondott szerződéseknél, az nyilvánvalóan egy rég nem látott jogi probléma, régi magyar jogintézményekkel kapcsolatos átalakítási problémákat is felvetett, de itt én úgy gondolom, hogy az Országgyűlésnek és a kormánynak nagyobb volt a szerepe, és ha valaki hibázott, akkor a kormány és az Országgyűlés is nagyobb hibákat követett el.

Én úgy érzem, hogy bizonyos témákban a Kúria csak követte, vagy követni próbálta azt a téves jogalkotást, amit az Országgyűlés megvalósított. Az egy másik dolog, hogy a magyar jogszabályok szerint téves vagy sok szempontból ártó szándékú törvénynek a meghozásáért az Országgyűlésnek és az országgyűlési képviselőknek nem kell felelősséggel kiállni az emberek elé. Ez maximum egy politikai felelősség körében marad, de kártérítési felelősséggel nemhogy az egyes országgyűlési képviselők, nyilván ez talán túl messzire is vezetne, de a magyar állam sem kell hogy helytálljon.

(8.50)

Ez már egy következő problémakör. Ebbe azért nem mennék bele, mert ezek olyan jogelméleti viták lennének ‑ hogy lehet-e, mondjuk, a Magyar Országgyűlés döntéseiért a magyar államot felelősségre vonni egy kártérítési felelősség körében ‑, amelyek nyilván nem ehhez a beszámolóhoz tartoznak, de azokat az aggályokat mindenképpen el kell mondanom, mi nem vagyunk benne biztosak, hogy a jelenlegi szabályozás minden elemében az emberek érdekét szolgálja.

Mielőtt rátérnék a devizás és az érvénytelenséggel kapcsolatos döntésekre, szeretnék kiemelni egy másik területet, amit talán gyorsabban és könnyebben le lehet zárni. Elnök úr is említette, és a beszámoló 35. oldalán is szerepel az a polgári kollégiumi vélemény, amely a másodfokú eljárásban is orvosolható hibák esetében azok kiküszöbölésére hív fel, és az orvosolható hibák esetén azt a gyakorlatot vetíti előre, hogy ne hatályon kívül helyezés, ne egy új eljárás kezdődjön, hanem a másodfok végezze el a feladatát, és szülessen meg a jogerős döntés. Ezt már korábban a büntetőeljárások körében is láthattuk, és ha jól emlékszem, a tavalyi beszámolóban olyan, egyébként maximálisan támogatható mondatok szerepeltek, amelyek arra utaltak, hogy sok esetben sajnos az érdemi határozat, az érdemi ítélet helyett születik a hatályon kívül helyezés, ami az ügyeket nemcsak hogy elhúzza, hosszúvá teszi, de egyfajta jogbizonytalanságot is okoz egyrészt a bírósági eljárást ‑ most megint a büntetőeljárásokról beszélek ‑, a büntetőeljárásokat elszenvedő félnek, másrészről sok esetben a társadalom felé is a jogbizonytalanság látszatát kelti. Ez az idén pont a Biszku-ügyben merült fel, és nagyon jó lett volna, ha a Kúriának azt a törekvését, amit láthattunk, és most a polgári jog terén merül fel, de tavaly láthattuk ezt a büntetőjog területén is, hogy minél kevesebb hatályon kívül helyezésre kerüljön sor, és a másodfok, ha tudja, minél inkább érdemben tárgyalja az ügyeket. Ha a bíróságok ezt kellőképpen komolyan vették volna, akkor úgy érzem, hogy például akár a Biszku-ügyben is azt láthattuk volna, hogy egy másodfokú döntés születik, egy olyan másodfokú döntés, amelyik nem hatályon kívül helyezi, hanem át vagy bét mond, tehát vagy megerősíti, vagy megváltoztatja az elsőfokú ítéletet.

Ezt csak azért szeretném idehozni, mert ezek a nagy ügyek, ahogy elmondtam, alapjában határozzák meg a társadalom vélekedését a bírósági rendszer irányában, és ahogy elmondtam, ebben az esetben ráadásul a Kúriának a büntetőjog és a polgári jog területén is egyértelműen látjuk az álláspontját, egyértelműen egyetértünk az álláspontjával, de a bíróságok ezt sok esetben mégsem tudják száz százalékig követni. Illetőleg bízom benne, hogy csak a nagy ügyekben nem követik, de természetesen illúzióim sincsenek, tehát egy kúriai döntés sem fog egyik napról a másikra a bíróságok szintjére lejutni, vagy napi szinten a bírók gondolkodásában legfeljebb gyökeret verni, de nem biztos, hogy minden esetben eljut a végső pontig. De nagyon bízom benne, hogy a következő évek joggyakorlatában azt láthatjuk, hogy a kisebb és a nagyobb ügyekben is a bírók azért eszerint fognak eljárni.

A következő terület ‑ ez a beszámolóban is nagy terjedelmet kap ‑ a devizahitelekkel kapcsolatosan az érvénytelenség kérdései. Ez azért kényes terület, mert a jogkereső állampolgárok elszenvedték ezeket a devizának mondott hiteleket. Azt a vitát már korábban lefolytattuk itt az Országgyűlés előtt, hogy miért nem tartjuk devizahiteleknek az annak mondott szerződéseket, és hogy milyen módon verte át a bankszektor az egész országot és a fogyasztókat, hogy milyen módon nem jött be az országba deviza, és ha nem jött be az országba deviza, akkor a bankok kárát sem lehet úgy megállapítani, mintha nekik Svájcból finanszírozási céllal kellett volna felvenniük ezeket a hiteleket; ezt már itt lefolytattuk. Viszont azt láthatjuk, hogy akik mégis bíróságra mentek, bíróságra tudtak menni még azután is, hogy az Országgyűlés és 2013-ban a Kúria meghozta a döntéseit, és a bíróságra menő állampolgárok megpróbálták megkeresni azokat a számukra még nyitva álló jogi lehetőségeket, illetőleg támaszkodtak a Kúria 2013-as döntésére, amely azért fogódzkodókat és lehetőséget is adott, ezt hozzá kell tennem, nos, ők azzal szem­besül­tek, hogy az Országgyűlés részéről kis túlzással tulajdonképpen napi szinten megváltoztatásra kerülnek azok a törvények, amelyek a jogkereső állampolgárok számára bármilyen lehetőséget nyújtanának arra, hogy ebből a szörnyű helyzetből kijöjjenek.

Itt az érvénytelenség jogintézménye merült fel leginkább. Sokan arra hivatkoztak, hogy ha olyan hibában szenved egy szerződés, amely esetében az egész szerződés érvénytelen, megdől, és a felek között egy elszámolási jogviszony jön létre, abban az esetben ez nyilvánvalóan a szerződéseknek csak egy részét érintette, hiszen komoly jogi problémáknak kellett fennállniuk, hogy az érvénytelenségre lehessen hivatkozni. Nos, ezekben az esetekben is a kormány, illetve az Országgyűlés arrafelé terelte a dolgokat, hogy devizában kelljen elszámolni, miközben az eddigi magyar joggyakorlat azt mondta ki, hogy ha egy szerződés teljességében érvénytelen, akkor nem lehet kiválogatni, hogy mely pontok legyenek abból érvényesek és melyek nem, akkor a fennálló tartozás tulajdonképpen a kapott szolgáltatáshoz igazodik, és a kapott szolgáltatás ezekben az esetekben forintalapon képződött, tehát úgy is kellene elszámolni. Az az érdekes, hogy ez jogilag is így volt, az emberek bíróságra mentek, hogy ezt érvényesítsék, de mindjárt ki fogom fejteni, hogy milyen módon lehetetlenítette el legfőképpen az Országgyűlés ezt a jogérvényesítést.

A beszámoló 42. oldalán szerepel az a nagyon fontos megállapítás, hogy a 6/2013-as jogegységi hatá­rozat nem válaszolta meg teljeskörűen azt a kérdést, hogy az érvénytelenség megállapítása esetén az érvénytelenség törvényi jogkövetkezményei közül a bíróságnak melyik jogkövetkezményt mikor indokolt alkalmaznia. S meg is magyarázza a beszámoló, hogy ez azért történhetett, mert nem lehetett kizárni annak lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság vagy az Európai Unió Bírósága döntése nyomán a devizaalapú kölcsönszerződések igen nagy számban minősülnek majd érvénytelennek. Ezek nagyon igaz szavak, és előrevetíti, illetve megmutatja azt, hogy a Kúria már 2013-ban tökéletesen tisztában volt azzal, hogy bármi kisülhet ebből a szituációból, és jogilag, a jogszabályokat vizsgálva ‑ mert a Kúriának ez volt a dolga ‑ tökéletesen látták a Kúria bírái, hogy ebből az akkor hatályos jogszabályok alapján bármi lehet. Bármi lehet, és nemcsak a magyar, hanem az Európai Unió Bírósága, az uniós jog meghatározása szerint is ezek a szerződések nagy számban dőlhetnek meg. Ennek folytán értjük, hogy a 2013-as döntésben ez miért szerepelt, viszont, ahogy említettem, utána egy kicsit eldurvultak az események, mert akik bírósághoz fordultak, azt tapasztalták, hogy az ő érdekérvényesítésük valahogy meggátolásra került.

És hogy az egészen konkrét, a közelmúltban hatályossá váló jogszabályokat is elővegyem: 2015. október 5-én vált hatályossá a 2014. évi XL. törvény módosítása, amelyet a 2015. évi LXLV. törvénnyel az Országgyűlés módosításként átvezetett.

(9.00)

Ez egyébként szeptemberben, tehát az előző hónap 18-án került benyújtásra, nagyon friss dologról beszélünk, viszont ‑ és ráadásul egy törvényben, ami alapvetően nem is a jelzálogalapú, nem is a lakás-devizakölcsönöket kívánta rendezni, hanem a köznapi értelemben inkább itt az autóhitelesek számára volt fontos, itt az autóhitelesek szempontjából fontos törvényként lehet aposztrofálni ‑ visszanyúlt, és a 2014. évi XL. törvény módosításával gyakorlatilag lehetetlenné tette az Országgyűlés azt, hogy itt bárki az érvénytelenségre oly formában hivatkozhasson, hogy az eredeti állapot helyreállítása legyen kérhető. Továbbá a bíróságnak gyakorlatilag ne csak az a lehetősége legyen, hogy toldozva-foldozva, a felek és főleg a fogyasztó akarata, a megkötés pillanatában fennálló és a későbbi akarata ellenére létrehozzon egy olyan szerződést a fogyasztó és a bank között, amely esetében a fogyasztó rosszul jár, mégis érvényessé nyilvánítják, és nem az eredeti állapot elszámolása történik meg, vagy hogyha megtörténik, akkor azt sem tekinthetjük a valódi, eredeti állapot hely­reállításának; tehát akárhogy is nevezzük jogilag, hiszen hogyha devizában kell egy érvénytelen szerző­dés alapján elszámolni, akkor tulajdonképpen pestiesen szólva a fogyasztó ott van, ahol a part szakad.

Egyébként ez a tárgyalótermekben az ügyvéd kollégákat is elképesztő módon elkeserítette, és azt látták, hogy azokban a perekben, amelyeket ők már megindítottak és a hatályos jogszabályok, az akkor hatályos jogszabályok alapján könnyen meg is nyertek volna, ebben az esetben az Országgyűlés meggátolta azt, hogy ők pernyertesek legyenek, és ahogy mondtam, a legutóbbi módosítás október 5-én lépett hatályba.

Ezeket azért szerettem volna önöknek elmondani, és hangsúlyoznám, amit elmondtam, hogy itt hiába várunk a Kúriától bármiféle iránymutatást a bíróságok felé, a Kúria csak a hatályos jogszabályok alapján tud iránymutatást nyújtani, jogegységi döntéseket hozni. Arra a Kúria sem lehet felkészülve, hogy az Országgyűlés nagyon régi magyar jogintézményeket és egyébként nemzetközi és európai jogintézményeket csak a bankok érdekében, a devizahitelnek hazudott szerződések miatt átír, és ezt nem köszönhetjük másnak egyébként, mint a Fidesz-KDNP-többségnek és a kormánynak, aki a bankokkal a háttérben megegyezett. Tudom, hogy ezek erős szavak, lehet, hogy az olyan képviselőket, akik nem voltak benne ennek a folyamatnak az egészében, még bántja is, de kérem, hogy nézzék át, hogy milyen szabályozások történtek.

Itt még egy dologra térnék ki tényszerűen, mert nagyon sok mindent el lehetne mondani: európai joggyakorlat, vagy a fogyasztókkal szembeni tisztességtelenség és az érvénytelenség jelenleg hatályos szabályai és az egyre eldurvulóbb szabályai, amit az Országgyűlés meghozott, hogyan mennek szembe az Európai Unió jogával, és az Európai Unió Bíróságának a döntéseit hogyan teszik gyakorlatilag zárójelbe. Ez mind igaz lenne, de én önöket nem szeretném ezzel terhelni, ez már túlmutatna a Kúriának a beszámolóján. Viszont egy dolgot még ki szeretnék emelni, és ez az 1/2010-es PK-vélemény, amelynek vagy amely pontjainak nagy része sajnálatos módon nem került fenntartásra, amikor itt az új polgári törvénykönyv tekintetében ez felülvizsgálásra került. Én úgy gondolom, hogy belejátszott az Országgyűlésnek a tevékenysége, hogy ilyen rossz döntéseket hozott és az érvénytelenséget eltávolította attól a valódi funkciójától, ahogy az megszületett a magyar jogrendben, de én ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ennek az 1/2010-es PK-véleménynek több pontja is fenntartható lett volna, és több pontja is a régi jogintézményre vonatkozik.

Itt nagyon sokszor került a perek során is hivatkozásra például a 2. pont, ami az érvénytelenség általános jogkövetkezményeit taglalja, és kerekperec kimondta, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani. Ebben a formában ez talán nem feltétlenül helyes, hogy ennek a fenntartása nem történt meg. De azt kell mondanom, hogy ebben is inkább a törvényhozó hatalomnak a rossz törvényeit érzem, viszont emiatt, ha szabad így fogalmaznom, komoly aggályaink vannak, és azt sem látjuk, látom jelen pillanatban, hogy a jövőben az érvénytelenség következményei vagy maga az érvénytelenség intézménye hogyan fog majd torzulni amiatt, hogy itt az Országgyűlés meghozta ezeket a hibás döntéseket.

Úgyhogy ezeknek a fenntartásoknak az elmondásával ‑ és hangsúlyozottan, hogy itt leginkább magunkat, törvényhozókat okolva, bár mi mindig megfogalmaztuk a kritikáinkat ezeknek a törvényeknek az irányába -, ezekkel kapcsolatosan és elnök úrnak a válaszát megvárva a Jobbik frakciója ki fogja alakítani a véleményét a beszámolóval kapcsolatosan. Én egyébként szakmailag egy alapos munkának tartom, és egyébként az is szerepel benne, amit itt az előbb elfelejtettem még kiemelni a devizás ügyeknél, hogy elnök úr, kúriai elnök úr, Darák Péter elnök úr egy joggyakorlat-elemző csoportot is felállított erre a területre, és az már egy érdekes kérdés, hogy miért nincs joggyakorlat ezen a területen. Egyrészt azért, mert felfüggesztésre kerültek ezek az ügyek nagy számban, illetőleg a bíróságok ‑ és mondjuk ki, hogy sok esetben szintén a felül tapasztalható káosz miatt, és ezt megint csak tárgyaló ügyvéd kollégák teljesen egyértelműen elmondták ‑ sok esetben nem mertek dönteni, bármennyire is furcsa.

Persze tudom, hogy ezek is nehéz szavak, de kivártak a bíróságok, hogy mi fog történni, hogy milyen döntést kell hozniuk, illetőleg az is tapasztalható ‑ és ez is egy fájó pont -, hogy sok esetben a kollégák elmondása szerint a bírák tapasztalták, hogy adott esetben egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Unió Bíróságához kellene fordulni azok miatt a jogszabályok miatt, amit meghozott a Magyar Országgyűlés vagy az Európai Unió Bíróságának a teljesen ellentétes döntései miatt. De ezt sok esetben egész egyszerűen nem merték magukra vállalni, úgy érezték, hogy ez az ügy annyira kiélezett és annyira gigászok harca, amiből adott esetben még egy független bíró sem jöhetne ki jól.

Tehát abban az esetben, és az elmúlt évek eseményeit látva ‑ emberileg meg kell értenem természetesen a bírókat, szakmailag és a törvények alapján nem -, ha a kormány és annak idején az egész Országgyűlés sem tudott egy teljesen egyértelmű jogi helyzetben megfelelő választ adni és a bankok elé úgy odaállni, hogy kedves bankok, a hatályos jogszabályokat, legyetek akármekkorák, legyetek akár külföldiek, de nektek is be kell tartani, és hogyha elrontottatok valamit a magyar jogszabályok alapján, ügyvédek, jogtanácsosok garmadával felszerelkezve, akkor ennek az anyagi jogkövetkezményeit viseljétek, vagy hogyha ezt nem szeretnétek, legalább kérlek titeket, hogy mutassátok ki a valódi károtokat, hogy valójában mekkora kár ért titeket, ha ezt a kétharmados magyar kormány vagy a kétharmados országgyűlési támogatással rendelkező magyar kormány sem volt képes megtenni, akkor egy bírónak, aki az ítélkezésre hivatott, emberileg meg lehet érteni, hogy megremeg a keze. Természetesen szakmailag és a törvények alapján nem, ezt hangsúlyozom, de azért az emberi oldalát is próbáljuk ennek a problémának látni, és pont emiatt a felelősség teljesen egyértelműen a kormányé és az Országgyűlésé.

Ennek kapcsán vagyunk nehéz helyzetben, illetve nehéz helyzetben leszünk a Kúria beszámolójának az értékelése kapcsán, de ha részletesen kitértem ezekre a témákra, akkor pont azért volt, hogy az önök számára is egyértelművé tegyem azt a dilemmát, amibe így az Országgyűlés belekényszerített minket.

Egyebekben pedig elnök úrnak megköszönöm a munkáját, és további jó munkát kívánok. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)