Dr. Bárándy Gergely (MSZP)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Két dolog, sőt, három. Az egyik, hogy valószínűleg ön is tudja a magyar nyelvet értelmezni. Ha abban a mondatban nem szerepelt volna részemről a „ha” szócska, akkor önnek még igaza is lehetne, de szerepelt.

(10.00)

Még egyszer mondom: ezt túlnyomó többségében az emberek képesek voltak megérteni ‑ a bírák is.

A másik, hogy sajnálom, hogy ön egyetlen szót sem szólt arról a néhány idézetről, amit elmondtam. Legfeljebb annyit, hogy a kritika a bírósági ítéletek vonatkozásában megengedett. Tisztelt államtitkár úr, azt kell mondanom, hogy Magyarországon ez a szokás alakult ki, hogy politikusok kritizálnak bírósági ítéleteket, de nem biztos, hogy ez egy jó szokás. Volt olyan francia igazságügyi miniszter, aki ennél lényegesen enyhébb kritika miatt követte meg a bírósági vezetőt és került majdnem a miniszteri székébe az, hogy egyáltalán felvetett kritikát egy bírósági ítélettel kapcsolatban.

Azt nem tartom problémának, ha az ítéletekről van véleménye a közéletnek. Miért ne lehetne? Egy dologban azonban különbséget kell tenni: ha valaki egy egyszerű véleményt mond róla, vagy ha ezt a véleményt úgy fogalmazza meg, és akkor fogalmazza meg ‑ még egyszer mondom, akkor fogalmazza meg ‑, amikor még lehetősége van arra, hogy ezzel presszionálja, mondjuk, a másodfokú bírósági döntést. Rogán Antalnál pontosan ez volt a legfőbb probléma. Nem az volt a gond, hogy megfogalmazta, hogy nem tetszik neki Rezesova szabadlábra kerülése, hanem az, hogy mindezt közvetlenül a másodfokú döntés előtt fogalmazta meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), méghozzá nagyon keményen.

Azt gondolom, hogy ön is tud különbséget tenni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)