Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bizonyára a Parlament falai között tiszteletlenségnek tűnik megemlíteni azt, hogy egy amerikai kultuszfilmnek, a Vissza a jövőbe című filmnek van ma az emléknapja, amelyben 1985. október 26-án éjjel 1 óra 15 perckor Marty McFly nevezetű főszereplője a filmnek elindul, és a mai napon érkezik meg a jövőbe.

Hadd idézzem fel önöknek, hogy 1985. október 26-án Magyarországon az Elnöki Tanács elnöke Losonczi Pál volt, aki ellátta a feladatot és az ország irányításában részt vett, társával, Lázár Györggyel, magyar politikussal, aki a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöki posztját töltötte be. Ugyan­ezen a napon Magyarországon a belügyminiszte­ri posztban magyar kommunista politikusként Kádár János látta el a feladatokat, és így indult a nap.

Eközben a keleti blokkban Bulgária kormányfője Todor Zsivkov volt, Csehszlovákiáé Gustáv Husák, Lengyelországban pedig egy Jaruzelski nevezetű, államfői feladatokat látott el. A Német Demokratikus Köztársaságban Erich Honecker látta el az államfői feladatokat a kommunista párt vezetőjeként, és ugyanezen posztokat egymaga betöltve Romániában Nikolae Ceauşescu vezette az országot. A szovjet kommunista párt első titkára ’85-ben ezen a napon Gorbacsov volt. Chilében még éppen tombolt Pinochet tábornok uralma, és Észak-Koreában pedig Kim Ir Szen látta el a feladatokat, míg az Egyesült Államokban Ronald Reagan volt az elnök.

Nyilvánvalóan érdekes felidézni azt, hogy ezen a napon, amikor Marty McFly megindult, Nagy-Britan­nia miniszterelnökét Margaret Thatchernek hívták, és Németország kancellárja Helmut Kohl volt.

A filmben megérkezett a mai napba, és vizionálta ez az amerikai film azt, hogy milyen lesz a jövő, amikor fúziós erőművel rendelkező gépjárművel közlekednek a kocsik, és egy teljesen futurisztikus jövőben repkednek légi pályáikon.

(19.00)

Érdekességképpen arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hiszen jó régen a magyar parlament nem beszélt erről, hogy a mai hírek, ahová eljutottunk, az sok dologban meghaladja azt, amit Marty McFly tapasztalt volna, ha Magyarországra érkezik.

A napokban Battonyán adják át a terveit az ország legnagyobb geotermális erőművének, amellyel, gyakorlatilag egy teljes térségi hőenergia-erőművel tudják biztosítani a térség energiaellátását. Magyarország csak az elmúlt fél évben több lépést tett a napenergia-hasznosítás területén, és nemhogy csak fúziós erőmű, hanem napenergia tekintetében el tudná látni ilyen fejlesztési ütemmel az ország energetikai ellátásának 2050-ig több mint 30 százalékát.

A szélenergiában Magyarország visszafejlődött, ellenben Románia nulla százalékról lassan 23 százalékra növeli a dobrudzsai szélerőmű-parkokkal a termelését, és megteremti annak a zöldenergiának a jövőjét, amelyről Marty McFly még csak álmodhatott, hiszen a gépjárműve még urániummal indult el abban az időben.

Ugyanígy érdekességként szeretném megemlíteni, hogy a mai nap folyamán már több energetikai szakemberrel konzultálva, látszódik az, hogy nagyon sok olyan egyéb erőművi rendszer van, amely az energiaellátásunkat biztosítani tudná, ugyanakkor szó nem lehet arról, hogy erről eszmét tudjunk cserélni, hiszen Magyarország jelen pillanatban egy XX. század közepi technológiával, egy paksi fejlesztéssel próbálja ellátni ezeket az energiaigényeket.

Ugyanúgy érdekességképpen mondhatom, hogy 1985-ben még nem tudta az ország, hogy mivel néz szembe a bős-nagymarosi vízierőmű építésének kapcsán, és nem tudta, hogy Magyarországról milyen sérelmekkel vezetik el a Duna vizét. A mai napon, már jócskán a hágai döntés után a Fidesz-kormány­zás, gyakorlatilag némi menekültügyi áradati támogatásért, oda akarja adni ezt a vizet Szlovákiának, és a hágai döntésben előírt 40 százalékos vízhozamból megelégedne mindössze egy 20 százaléknyival. Ezen törekvésekről a kormányzat viszonylag zárt keretek között tárgyal, és nem nagyon látjuk azt, hogy Ásványrárón és az összes többi szigetközi településen hogyan fog helyreállni az a rendszer, amit 1985-ben még láttunk.

Az elmúlt időszak és az azóta eltelt idő nagyon sok mindenben az akkori filmkészítők fantáziáját jócskán meghaladta, ugyanakkor jó néhány dologban még rosszabb a helyzet, mint ’85-ben volt, és az a kérdés, hogy a magyar jogszabályalkotás, a magyar parlament hogyan tudja mindazt a tudást, amit megszereztünk az elmúlt időszakban, hasznosítani úgy, hogy azzal az emberek élete jobb legyen.

Ezzel szerettem volna felhívni a parlament figyelmét a „Vissza a jövőbe” napra. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)