Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a 2016-os költségvetésről fogunk ugyanúgy magunkban vitatkozni, hiszen a kormány nincsen jelen, de ő is elmondta, hogy nincsen ehhez neki az égadta világon semmi köze. A kidolgozottság és a részletezettség, ugye, ezt hallottuk, erre kell most reflektáljak. Már a tavalyi alkalommal is kértem, idén végre eredménnyel kértem, hogy legyen ez már kidolgozva és legyen kellőképpen észszerűen részletezve, például hogy mely típusú frekvenciadíjakból mennyit szed be a médiahatóság. Azért, hogy összehasonlítási alap is legyen abból a 32 milliárd környéki költségvetésből, ami önöknek rendelkezésre fog állni, ez egy 18,9 milliárdos tétel, amit ugyan többszöri kérésre, de végül maguktól - és ezért köszönet is illeti önöket, maguktól - elküldtek a Költségvetési bizottságnak mint előterjesztőnek.

Figyelve persze ezt a vitát, először az előterjesztő utáni vezérszónoki felszólalásra reagálnék. Nem tudom, melyik országnak a médiahatósága az, amelyikről hallottunk. Ilyeneket írtam föl magamnak, igyekszem a kulcsszavakat mindig felírni: sokoldalú, élvezetes, kiegyensúlyozott, partner a szülőknek, alkalmas arra, hogy a differenciált igényeket és a különböző politikai irányokat a lehető legmesszebbmenőkig bemutassa. Ezt hallgattuk meg az előbb, ennél egyébként voltak cifrább jelzők is ebben az előterjesztésben.

Előtte, Szűcs Lajos képviselőtársamat nem megbántva, nem tudnánk idézni kettő darab számot abból a rengetegből, amennyit elmondott. Hála a jóistennek, mi is át tudtuk tekinteni természetesen magunktól, mégsem gondolom, hogy azért vagyunk itt, hogy akár egy másik országnak a médiahatóságáról beszéljünk, amely bizonyára alkalmas ezekre, illetve annak a médiamegjelenése bizonyára alkalmas azokra, amelyeket itt képviselőtársunk elmondott, sem pedig azért, hogy egyfajta - nem akarok csúnyán fogalmazni - majdnem termelési értekezleten meghallgassuk azokat a számokat, amelyek le vannak írva, hanem a mögötte lévő tartalomról, illetve a mögötte lévő olyan mozgásokról kellene nekünk beszélni, amihez a nevünket, mások a szavazatukat, akár még az igen szavazatukat is fogják adni.

Ezek mögött az áll, hogy amióta összevonták a Nemzeti Hírközlési Hatóságot és az ORTT-t, amióta egy konvergens médiahatóságunk van, azóta újra a következő évben 650-ről 680-ra fog nőni az önök létszáma és ez főnként minden egyes új munkavál­lalóval mintegy 10 millió forintos nettó költségnövekményt fog hozni, ezenfelül természetesen befizetik majd a közterheket is, adókat, járulékokat is.

Azt is látni kell, ahogyan azt már az előző felszólalásomban is elmondtam, akkor, amikor így hullámzik valamilyen kormányzati intézmény, valamilyen felügyeleti intézménynek a létszáma, főleg, hogyha ekkorákat hullámzik, akkor úgy gondoljuk, hogy azért ott csak tisztogatás van, tehát valakiket leépítenek és másokat fölvesznek a helyükre. Én nem gondolom, hogy a tavalyi évben ennyi szakmaiatlan és olyan ember dolgozott ott, akikre önök ne lehetnének büszkék.

Azt is persze el kell mondani, hogy újra azzal találkozunk, amit minden évben elmondunk, és minden évben egy féligazságot kapunk rá: mire tartalékol az NMHH? Miért képez a saját költségvetésének egyharmadát is kitevő tartalékot? És hogyha ehhez feladatot rendel, akkor miért az a sor szerepel a költségvetésben, hogy tartalék, és miért nem az a feladat, amire ezt a pénzösszeget szánják? Én úgy gondolom, hogy ha ez egy valós feladat, ha észszerű, ha átláthatóan végrehajtható, hogyha közbeszereztethető és egyébként másokkal elvégeztethető feladat, akkor nincsen mit titkolni. Ha azt látjuk, hogy mindig valamilyen nagy kalapból, valamilyen tartalékból önök megpróbálnak egy-két dolgot, gondolom, elintézni, aztán a többi meg úgy marad a helyén, mert valahogy azok a feladatok sosem végződnek el, amelyeket itt hallunk, akár a digitalizálás… - a másodikra, megmondom őszintén, már nem emlékszem, de a jegyzeteimben megvan, amit ön mondott a Költségvetési bizottság ülésén. Nagy valószínűség szerint az sem fog egyébként jövőre megvalósulni, és jövőre majd újra azzal fogunk találkozni, hogy az NMHH valamilyen nagyobb mértékű költségvetési tartalékkal fogja megtervezni a saját költségvetését.

Mire készülnek? Tartalékolnak 2018-ra, amikor újabb médiákat, médiumokat fognak majd vásárolni? Újságírókat kell esetleg kifizetni? Nem elég erősen tolják még a kormányzati propagandát az adófizetők pénzéből fönntartott médiumokban? Az embernek ilyen gondolatai támadnak akkor, amikor nem okszerű vagy nem jó válaszokat kap. Én úgy gondolom, hogy na, ez az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet. Nem kérdés ez, kísérlet. Megkísérlik azt, hogy egy, a saját költségvetésének egyharmadát, jövőre már nyilvánvalóan többet kitevő pénzösszeget valódi feladat nélkül, de mégis ott szerepeltetnek egy olyan intézménynél, amelyik állam az államban, ahol még megkérdeznünk sem lehet. Értem azt természetesen, képviselőtársam, amit formailag mond, fölírtam azt is, amit tetszett mondani: a kormány, a képviselő és a bizottság terjeszthet elő. Mi képviselők is vagyunk, meg bizottság is vagyunk, úgyhogy mi már akkor itt vagyunk, a kormányt nem látom, az már nem is jön ide. Tudom, hogy törvényt lehet előterjeszteni, értem én, de ez is az lesz. Tehát most mi a bizottságban fogjuk ezt majd előterjeszteni, és arra kérik a mi áldásunkat, és hogy becsukott szemmel higgyünk önöknek, hogy ez egészen biztosan jól van, hogy mi még előterjesztőként is szerepeljünk egyébként ennek a költségvetésnek a vitájában, itt a parlamentben.

Úgy gondolom, hogy az, amit minden egyes költségvetés elkészítésétől, prezentálásától és végrehajtásától elvárhatunk joggal, és emögött egyébként vannak szabályok és vannak sztenderdek is: átláthatóság, észszerű részletezettség, végrehajthatóság. A túl nagy tartalék sem végrehajtható, tisztelt képvi­selőtársaim. A túl nagy tartalék akkor nem oda való, annak vagy feladatot adunk vagy elvonjuk attól. Ebben az országban ennél a parlamentnél magasabb döntéshozó testület nem létezik, még akkor is, ha az NMHH-nak, megértettem, hogyha nem kell idejönnie, ettől függetlenül egy igazán udvariatlan dolognak tartom, hogy nem vesznek részt a vitában, nem szólalhatnak föl. A legfőbb ügyész tényleg még azt is megtette, hogy ha valamire itt helyben nem tudott válaszolni, akkor arra természetesen levélben kaptunk rá válaszokat, amelyeket kézhez is vettünk kettő héttel később. Én nem hiszem, hogy most ilyen fog mivelünk történni ebben a dologban.

Tehát nem értek egyet az átláthatóság követelményével, az itt nem valósul meg. Nem valósul meg az észszerű részletezettség követelménye akkor, amikor kérésre, a bevételüknek a kétharmadát csak kérdésre hajlandóak kirészletezni, és az egész költségvetésüknek az egyharmadát pedig soha nem részletezik ki, hanem tartalék címszóval szerepel benne a költségvetésben. Így, minekutána nem átlátható és nem észszerűen részletezett, éppen ezért nem is végrehajtható.

Én azt elhiszem, hogy ezt le lehet bontani, 8-5-3 meg 10 millió forintokra is, ahogyan azt hallhattuk is az előterjesztői expozéban, mégis én azt gondolom, hogy nem azokkal van a baj, amit megcímkéztünk, hanem azzal van a baj, amit nem címkéztünk meg. Újra el kell mondani, ezt önök azért tehetik meg, mert van egy egypárti felügyelőbizottság, egy egy­párti felügyelő testülete az NMHH-nak, ott vannak kijelölt, kinevezett, bármilyen pályáztatás nélkül akármilyen tagjai, és ebből kijöhetnek olyanok, amikor a saját munkájukat ellenőrizvén egyfajta belső ellenőrzés folyik, hogy időnként közbeszerzések nélkül eléggé nagy műsorokat vásárolnak kívülről, időnként nézetlen műsorokat csinálnak, de semmi esetre sem olyanokat, amilyenekről képviselőtársam beszélt.

(21.50)

Nyilván szépen megírták neki, nagyon hangzatos volt, csak az a baj, hogy egyáltalán nem igaz, hogy sokoldalú, élvezetes, kiegyensúlyozott, partnere a szülőnek, megfelel a differenciált igényeknek, és alkalmas a különböző politikai igények közvetítésére és kiszolgálására. Egy politikai igény kiszolgálására alkalmas: ez a kormány politikai igénye. A differenciált igények kiszolgálására nem alkalmas, mert az tilos neki. Nem sokoldalú, nem élvezetes, semmi esetre sem kiegyensúlyozott. Időnként biztosan partnere a szülőnek, ezt nem tudom megítélni, egészen pontosan nem is nagyon értem, hogy ez hogyan került ide.

Mindenesetre zárszóként annyit mondanék e vita minőségéről, hogy valójában nem vitázunk, hanem ki-ki felolvassa, amit megírtak neki, mások elmondják a véleményüket, illetve magával a hatósággal nem lehet vitatkozni. Nagyjában-egészében olyan a minősége egyébként a médiának, mint ennek a vitának, amit hallgathatunk, illetve láthatunk, és amely arra volna hivatott, hogy közvetítsen minden hírről részrehajlás és harag nélkül - hogy én is idézzek valakit, nem Rejtő Jenőt, hanem Senecát -, így kellene a történetírásnak, a krónikásnak, meg talán még a médiának is működnie, ha már ennyi pénzből dolgozik, akkor meg végképp így kellene. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)