Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékezetes, hogy a pesti csatornák és a szabadkőműves páholyok által szabadjára eresztett őszirózsás, majd azt követő kommunista vircsaft miként tette tönkre a nemzeti önvédelem lehetőségét az első világháború legvégén, a legvészterhesebb időkben. Emlékezetes, hogy a degenerált vörös gróf, Károlyi hadügyminisztere, az alkoholista Linder Béla, aki hazaárulása jutalmaként halálakor még díszsírhelyet is kapott a szerbektől, miként kergette szét a frontokról hazaérkező magyar katonákat, mondván, hogy nem akar több katonát látni.

Emlékezetes, hogy a Tanácsköztársaság vörös hóhérai lelkiismeret-furdalás nélkül lőtték hátba az egyre zsugorodó országot az előrenyomuló román csapatoktól védő székely hadosztály hős katonáit. Mint ahogyan emlékezetes az is, hogy az ország­hódító bolsevik csürhe hogyan vetette házi őrizetbe a katonáit, a világháború legvitézebb alakulatát, a somogyi 44-es gyalogezred rendíthetetlen rossebbakáit a harcterekről teljes rendben és fegyverzetben hazahozó Bauer Gyulát, nehogy legyen, aki meggátolja a Kun Bélák és Szamuelyk nemzetvesztő ámokfutását.

Mi lett volna ebből az országból, ebből a nemzetből, ha nincsenek a 907-es pozsonyi csatában az ugros eliminandos esse, tehát a „magyarokat el kell pusztítani” felkiáltással hazánkra rontó nyugati csapatokat rommá zúzó Árpád lovasai? Ha nincsenek olyan bátran küzdő vitézek, mint a hadak villámának, a törökök rémének, a nándorfehérvári diadal hősének, Hunyadinak katonái, akiknek kereszt volt a hitük és kard a becsületük? Ha nincsenek Bocskai vad hajdúi, Thököly és Rákóczi labancverő kurucai, ha nincsenek megvesztegethetetlen ’48-as honvédjeink, bátor rongyos gárdistáink, tiszta lelkű ’56-os pesti srácaink?

De ugorjunk a múltból a mába! Az alig ezerlelkes somogyi Zákányra már több mint három hete óriási nyomás nehezedik a nagy népességcserét lebonyolító, kontinensfoglaló migránsáradat során. Itt történt, hogy a helyi óvoda munkatársai a kicsiket kivitték a határzárnál szolgálatot ellátó honvédekhez, és a gyermekek által készített jókívánságokat, rajzokat is átadták a helyszínen lévő katonáknak, rendőröknek. A nemes dologból sikerült botrányt kavarni, hiszen a Társaság a Szabadságjogokért, valamint az Eötvös Károly Intézet szerint: „A katonáknál tett látogatás a híradások tanulsága szerint a menekülthelyzet kapcsán a katonák alkalmazásának szükségességét, a militáns megoldásokat népszerűsítette óvodáskorú gyerekeknek. A szülők kizárólagos joga azonban eldönteni, hogy a békés megoldásokat vagy a katonai konfliktuskezelést, életformát népszerűsítő nevelésben részesítik-e gyermekeiket - önkormányzati óvoda ebbe nem avatkozhat bele.”

Az úgynevezett jogvédők jogsértésről ajvékoltak és bocsánatkérést követeltek, amit a település polgármestere sajnos meg is tett. A falun eddig keresztülhaladó 70 ezer illegális bevándorló mellé bizonyára úgy hiányzott neki a Belpestről keltett cirkusz, mint púp a hátára. Munkájához további sok szerencsét kívánok, és egy Churchilltől való idézetet küldenék: „Ne engedj, soha, soha, soha, soha semmiben, se kicsiben, se nagyban, soha ne engedj, csak a tisztesség és jóérzés érveinek.” De ezeknek, teszem hozzá már én, tényleg soha ne engedj!

Mélységesen felháborító ugyanis a szélsőlibe­rálisok véleményterrorja. A genderideológia jegyében egyesek lehet, jobban örülnének neki, ha az ovikban tilos lenne, hogy a gyermekek a nemi sztereo­típiákat megerősítő játékokkal foglalják el magukat. Mondjuk, a kisfiúk katonásdit játsszanak, a kislányok pedig babázzanak. Sőt! Egyesek számára talán az lenne az ideális, ha az óvónők a délutáni alvás előtt nem Csipkerózsikáról, hanem Csipke Józsikákról olvasnának föl mesét a jövő cseperedő nemzedékének.

Egyesek számára bizonyára olyan világ lenne az ideális, ahol a közterekről kitiltják a kereszteket, a karácsonyfákat, valamint a harangszót, ahol - hogy tekintettel legyenek a másságra - betiltják az anyák napját, és ahol, mint az Svédországban már megtörtént, szivárványos zászlók alatt mindenféle prájdokra vezénylik a gyerekeket.

(18.10)

A dél-somogyi Zákányban szolgálatot teljesítő katonák és rendőrök határozottan, de nagy humánummal teszik a dolgukat. Őrzik hazánk biztonságát, azon vannak, hogy a migránsválság minél kevésbé érintse a lakosságot. Minden tiszteletet és köszönetet megérdemelnek. A Soros által is támogatott szélsőliberálisok vigyázó szemüket inkább arra az országra vessék, ahol a gyerekek a rakétákra írnak üzeneteket. Köszönöm a figyelmet. (Kulcsár Gergely tapsol.)