Alexov Lyubomir

ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Poštovani Predsedniče! Pošto­vana Skupštino! U ime Odbora narodnosti mađars­kog Parlamenta iznosim stav u vezi predložene modifikacije zakona o smanjenju birokratskih obaveza u krugu javne uprave.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló T/6410. számú törvényjavaslat kapcsán, mint a Magyarországi nemzetiségek bizottságának felkért szószólója, a Magyarországon élő nemzetiségeket is érintő törvényjavaslatban foglalt rendelkezésekhez kívánok észrevételt fűzni. A Magyarországon államalkotó tényezőként jelen lévő nemzetiségek hagyományaikkal, kultúráikkal, művészeteikkel, anyanyelveikkel kifejezésre juttatják az adott nemzetiség egyediségét, önazonosság-tudatát, gazdagítva ezáltal a magyarság értéktárát is. A nemzetiségi lét meghatározó eleme az identitástudat megőrzése, az asszimiláció elleni küzdelem, valamint a nemzetiségi kultúrtörténeti hagyományok intenzív ápolása.

Magyarország Alaptörvénye az alábbiak szerint rendelkezik: „A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. A Magyar­országon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hoznak létre.”

A hazai jogalkotás számos jogterületen figyelemmel van az Alaptörvény rendelkezéseire, és igyekezett megteremteni a törvényi hátteret a nemzetiségi joggyakorláshoz. Példaként említem, hogy az egyes eljárási tárgyú törvények lehetővé teszik, hogy nemzetiségi nyelven szólaljon meg az eljárásban részt vevő. Arra is találunk példát, hogy a többségében nemzetiségek által lakott településeken a hivatali ügyintézés elsődleges nyelve a nemzetiségi nyelv, valamint az, hogy a testületi ülésekről készült jegyzőkönyvek nemzetiségi nyelven kerülnek megszövegezésre, továbbá a hivatali dolgozói kar kiválasztásánál előnyt élveznek a nemzetiségi nyelvet jól beszélő, hivatali ügyintézésre nemzetiségi nyelven képes szakemberek.

A napirendi pont tárgyát képező törvényjavaslat általános indokolási részében megfogalmazást nyer, hogy a normajavaslat az állampolgárok és a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentésére, az eljárások egyszerűsítésére és gyorsítására szolgál.

A közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény rendelkezéseivel összefüggésben a törvényjavaslat az ügyintézési határidők csökkentésére tesz javaslatot, valamint az ágazati jogszabályokban és alacsonyabb szintű jogforrásokban szabályozott általános ügyintézési határidőnél hosszabb határidő megállapításának lehetőségét hivatott eltörölni, amit bizottságunk is üdvözöl. A korszerű elektronikus eszközök hatóságok közötti igénybevételével, úgymint az elektronikus úton történő kapcsolattartás fő szabályként történő alkalmazásával kívánja megteremteni a normatervezet a XXI. századi ügyintézési modellt. A közigazgatási bürokráciacsökkentésre irányuló törvényjavaslat rendelkezéseiben a vállalkozási tevékenységek gyakorlásának előfeltételeire vonatkozóan számos olyan gazdasági vagy gazdasági jellegű tevékenység került nevesítésre, amelyek az engedélyhez kötött eljárás helyett a jövőben csupán bejelentési kötelezettséget kívánnak a kérelmező ügyfélre róni.

A napirendi pont tárgyát képező törvényjavaslat számos jogterületet foglal magába. Annak ellenére, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek általánosan érintettek a törvényjavaslat minden egyes ágazati jogszabálya esetében is, felszólalásomban konkrétan a nemzetiségeket érintő direkt kérdésekre kívánok kitérni.

A törvényjavaslat 47. alcíme tartalmazza az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítására irányuló javaslatot, amely szerint az Art. 54. § (7) bekezdés i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról „a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős szervet, valamint a helyi és nemzetiségi önkormányzatot a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvényben, valamint a nemzetiségek jogairól szóló törvényben meghatározott fennálló köztartozás, illetve annak az előírt határidőben történő meg nem fizetése mint méltatlansági eset, illetve a köztartozásmentes adózói adatbázisban való szereplés vizsgálatához szükséges körben”.

A nemzetiségi önkormányzati képviselők kötelezettsége, hogy a megválasztásuktól számított harminc napon belül kérelmezzék felvételüket az állami adóhatóság által vezetett köztartozásmentes adózói adatbázisba. Ezen kötelezettség megszegése súlyos szabálysértés, mivel a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló, valamint a nemzetiségek jogairól szóló törvény is a méltatlanság megállapításának okai között sorolja fel a fennálló és értesítés alapján sem kiegyenlített köztartozást. A törvényjavaslatban foglaltak, amelyek arra irányulnak, hogy többek között a nemzetiségi önkormányzatok is közvetlenül megkereshessék az adóhatóságot és tőle tájékoztatást kérjenek a képviselőikre vonatkozó esetleges köztartozásról, nélkülözhetetlenek annak érdekében, hogy a köztartozás fennállása esetén jogszerűen járhasson el a nemzetiségi önkormányzat.

A fenti rendelkezésben foglaltak a nemzetiségi önkormányzatok és nemzetiségi képviselők érdekeivel és munkavégzésük jogszerűségével teljes összhangban állnak. Ezenfelül általánosságban szükséges megjegyezni, hogy a nemzetiségi önkormányzatok a helyi önkormányzatokkal számos esetben analógiát mutatnak a szabályozottság terén. Ugyanazok a bürokratikus, adminisztratív kötelezettségek terhelik a nemzetiségi önkormányzatokat, mint a helyi önkormányzati testületeket. A nemzetiségi önkormányzatok tagjai helyi szinten főként elhivatottságból, nemzetiségi hovatartozásból és az identitás tudatának megvallásából látják el a nemzetiségi képviseletet. Azon jogszabályi előírások, amelyek a nemzetiségi önkormányzatok működését meghatározzák, ugyanolyan szigorú rendelkezéseket tartalmaznak, mint a helyi települési önkormányzatok esetében, annak ellenére, hogy a nemzetiségi képviselők nagy általánosságban mindössze jelképes, összességében néhány százezer forintos költségvetéssel gazdálkodnak, hoznak döntéseket, önálló hivatali apparátussal nem rendelkeznek, munkájukért javadalmazásban nem részesülnek. Feladat- és hatáskörük a helyi nemzetiségi közéletben kulturális területen ró számukra feladatot, és annak ellátása során együttműködnek az önkormányzati hivatalokkal.

Munkájukról általános megállapításként elmondható, hogy azokon a településeken, ahol a jegyző és az általa vezetett hivatal kellő gondossággal viseltetik a nemzetiségi önkormányzat működése iránt, fennakadás nem tapasztalható; ezt az ÁSZ legutóbbi jelentései is alátámasztják. Ezzel ellentétben azokban a városokban, falvakban, kerületekben, ahol mostoha gyerekként tekintenek a nemzetiségi önkormányzatokra, ott komoly gondok adódnak, amelyek leginkább a rendelkezésre álló források lehívásának akadályában, valamint a feladatalapú támogatásokhoz való hozzá nem férésben nyilvánulnak meg.

A napirend tárgyát képező törvényjavaslat 84. alcímében található az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény módosítására irányuló javaslat, amelynek rendelkezése szerint a törvény 81/D. §-a a következő (4) bekezdéssel egészülne ki: „A személyazonosító igazolványt kiállító hatóság a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 16. § (3) bekezdése alapján kérelmezett személyazonosító igazolvány kiadása céljából az elektronikus anyakönyvből közvetlen hozzáféréssel jogosult átvenni a nemzetiséghez tartozó személy nevét nemzetiségi nyelven.”

(12.30)

Jelen jogszabályi javaslatnak a nemzetiségek életében kiemelkedő jelentősége van, hiszen az identitás megőrzése a nemzetiségi hovatartozásukat féltőn óvó emberek számára kiemelkedő jelentőséggel bír. A nemzetiségek jogairól szóló törvény 16. § (3) bekezdése alapján kérésre a személyazonosító igazolvány a nemzetiséghez tartozó személy nevét, az anyakönyvi bejegyzésben foglaltaknak megfelelően, nemzetiségi nyelven is tartalmazza. A módosítási javaslat a nemzetiségek jogairól szóló törvényben foglalt lehetőségek igénybe vételéhez teremt jogalapot, amit mi, nemzetiségiek már régóta szorgalmazunk.

A személy neve, amely különös érzelemmel és jelentéssel bír minden egyes ember számára, különösen fontos és érzékeny terület a nemzetiségi hovatartozásukat őrző polgárok esetében, hiszen az önazonosság-tudat erősítése és kifejezése mutatkozik meg a nemzetiségi név viselésében. Elfogadása esetén a törvényjavaslat fent hivatkozott rendelkezéseinek érvényesülése érdekében kiemelten fontosnak tartom, hogy az okmányirodákban és a kormányablakokban dolgozó kormánytisztviselők a nemzetiségi névhasználat okmányokon történő megjelenítésének lehetőségeivel tisztában legyenek, és kellő szakértelemmel, hozzáértéssel intézzék az ez irányú kérelmeket.

Ezen módosítást azonban csak az úton megtett első lépésként foghatjuk fel, ami elmozdulás az eddigi gyakorlathoz képest, de nem biztosítja a személyazonosító okmányok esetében a magyar és a nemzetiségi nyelv egyenértékű használatát és a dokumentumok kétnyelvűségét. A jövőre nézve a Magyar­országon élő nemzetiségeknek a személyazonosító okmányok teljes kétnyelvűsége jelenti e területen az elérni kívánt célt.

Tisztelt Országgyűlés! Nagyon köszönöm, hogy felszólalásomat figyelemmel kísérték, és kérem önöket, hogy a nemzetiségi érdekek, javaslatok érvényesülését a döntéshozataluk során szíveskedjenek figyelembe venni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)