Dr. Gyüre Csaba (Jobbik)

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Úgy látom, államtitkár úr már látta, hogy én mire készülök felszólalni, azért igyekezett megelőzni és kivenni felszólalásom erre vonatkozó élét. Na, azért bele fogom tenni, amit ezzel kapcsolatban el szeretnék mondani.

Hát, egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, hogy nagyon örülnénk neki, ha ma már, a XXI. században nem kellene ezzel a témával foglalkozni, hogy az aláíró országokban, amelyek az Európa Tanács tagjai, valóban az alapvető emberi jogok működnek-e. Hiszen azt gondoljuk, és azt remélnénk, hogy ezekben az országokban ezek az alapvető emberi jogok már kitűnően működnek.

(18.40)

Mivel 1950-ben született meg ez az egyezmény, és fogadták el a magas szerződő felek, azt gondolnánk, hogy idejét múlta. Nyilván vannak benne olyan pontok, amelyekkel már nem nagyon találkozunk ezekben az országokban, hiszen rabszolgasággal és egyéb ilyen, ehhez hasonló büntetőjogi kategóriákkal ma már nem nagyon találkozunk, illetve az emberi méltóságnak és az emberi szabadságnak az effajta megvonásával nem nagyon találkozunk. Azonban láttuk, és bebizonyították nekünk az elmúlt egy évtizedben is - gondolok itt elsősorban arra a kormányra, amelyik 2006-ban regnált Magyarországon -, hogy az emberi jogokat mennyire lehet akár állami szinten is lábbal tiporni. Hiszen volt egy korszak, amikor Magyarországon gyakorlatilag nem érvényesültek a legalapvetőbb emberi jogok. Ilyen volt, mint a szólásszabadság vagy a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési joghoz való jogosultság vagy akár az egyesülési jognak a hirtelen, drasztikus módon történő szabályozása és keretek közé szorítása; amikor igenis szükség van arra, hogy belépjen egy olyan jog, ahová tudnak fordulni az állampolgárok.

Elhangzott már többször az előttem szólók részéről a szubszidiaritás elve, amelynek pontosan az a lényege, hogy ezeket a problémákat elsősorban az adott államban kell megoldani, jelen esetben itt Magyar­országon. Tehát Magyarország hozza meg a törvényeit, és Magyarország próbálja meg ezeket az emberi jogokat garantálni, illetve a többi ország is, amely ezt aláírta. Amennyiben ez nem megy, akkor lép be kisegítő jelleggel az egyezmény, és az egyezményben biztosított jogorvoslatot lehet ezekben az esetekben igénybe venni, mint ahogy tették azt nagyon sokan a 2006-os eseményekkel kapcsolatosan is. És itt nyilván meg kell említeni Gyurcsány Ferencnek a nevét és azt a szocialista kormányt, amely bizony éveken keresztül lábbal tiporta Magyarországon a legalapvetőbb emberi jogokat, és nem átallotta ezeket akár erőszakos úton is korlátozni, ezeket az emberi szabadságjogokat.

Itt érünk el oda, hogy ez az 1950-ben elfogadott egyezmény folyamatosan módosul, jegyzőkönyvek születnek arról, hogy hogyan módosítják az aláíró államok. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a 15. jegyzőkönyv készült ennek a módosítására. Beszéltünk itt a szubszidiaritás elvéről, ami a preambulumba bekerül, ezt már ki is nyilvánítja, ami egy fontos alapelv, amiről már beszéltem. Ezen kívül több helyen is módosul az eredeti szöveg. Elsősorban mik módosulnak? Ez a bíróság eljárásával kapcsolatos, az emberi jogi bíróság működésével, a bírák megválasztásával, és ebben a tárgykörben módosít a 15. számú jegyzőkönyv.

Államtitkár úr már jelezte az életkor-módo­sítást. Hát, itt éppen egy ellentétes folyamat játszódik le, mint Magyarországon. Magyarországon azt láttuk az elmúlt ciklusban 2010 és ’14 között, hogy a kormánypárt bejelentette, hogy a bíráknak nyugdíjba kell vonulniuk, mint ahogy korábban addig a törvény szerint megvolt a lehetőségük arra, hogy 70 éves korukig dolgozzanak. Ezt változtatta meg a kormány előterjesztése, mégpedig oly módon, hogy amikor a bírák elérik a számukra irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, akkor kell elmenniük. Ez adott évben a 62. életévet jelentette, tehát egyik pillanatról a másikra 70 évről 62 évre változtatták meg a bírák kötelező nyugdíjazását; és itt hangsúlyozom a kötelező jelleget, tehát nem választható módon, hanem kötelező jelleggel, amely egyébként más foglalkozásoknál nem volt előírva, hanem csak a nyugdíjlehetőség van meg, nem pedig a kötelezettség. Itt pedig jelen pillanatban látszik, hogy Magyarországon úgy értékelik a bírákat, legalábbis a jelenlegi kormányzati többség, hogy 62 éves, illetve majd a későbbiek során 65 éves koruktól ők már igazán nem tudnak dolgozni, nem tudnak jó munkát kifejteni. Nyilván ezért akarták őket elküldeni.

Ezzel szemben az látszik, hogy a nemzetközi bíróságon teljesen más a helyzet, hiszen láthatjuk, hogy az új szabály szerint 65 év alatti életkorban nevezik erre a posztra őket. Tehát 65 év alatti életkorúnak kell lenniük abban az időpontban, amikor majd dönt róla a parlament közgyűlése, az Európai Parlament közgyűlése, hogy a három jelölt bírából melyiket fogják megválasztani. És mivel az új szabály szerint kilenc évre szól egy kinevezés, ez azt jelenti, hogy ha valaki éppen a 65. életéve előtt jár néhány nappal, akkor ha ehhez még kilenc évet hozzáadunk, 74 éves koráig töltheti be ezt a tisztséget. Tehát éppen ellentétes folyamat, pontosan azt a szakértelmet, azt a szaktudást, azt az élettapasztalatot próbálják meg megbecsülni, amelyet ezek a bírák a munkájuk során, a korábbi életük során megszereztek, és ezt tudják az emberi jogok érvényesülése érdekében érvényesíteni az emberi jogok bíróságán.

Én azt gondolnám, hogy Magyarországon is így működik. Nem véletlen volt a korábbi jogszabály, amely lehetőséget adott, de nyilván a politikai érdek az adott pillanatban ezt a Fidesz részéről keresztülhúzta, és ezért kellett leszűkíteni ezt a lehetőséget. Tehát itt most ez nem érvényesül, 65 évtől gyakorlatilag 74 éves korig, a korábbi szabályozás egyébként 70 évben maximalizálta azt az időt, ameddig dolgozhattak. Ezt a 23. cikk (2) bekezdése mondta ki, hogy a bírák hivatalviselési ideje a 70. életévük betöltésével lejár. A jelenlegi 15. cikkely ezt hatályon kívül helyezi, és most már nincsen időbeli korlátozás a vonatkozásban, hogy meddig tölthetik be a pozíciót.

Fontos módosulás még az is, amikor arról dönt ez a 15. cikkely, hogy mi ez az időintervallum, amely ezt a rendkívüli, különleges jogorvoslati lehetőséget, az európai emberi jogi bírósághoz való fordulás lehetőségét megengedi. Ebben a szabályozásváltozásban érzek néminemű veszélyt és kockázatot. Mégpedig el is mondom, és ki is fejtem, hogy miért.

Én azt gondolom, hogy az Európai Unió, illetve minden, egyezményt aláíró ország területén egyre - mondjam azt a szót - divatosabb az, hogy igénybe veszik ezt a lehetőséget, hiszen a bíróság nagyon gyakran talál olyan hibát a szerződést aláíró államok igazságszolgáltatásában vagy az állam működésében, amely bizony kártérítést fog jelenteni, amelyet az államnak kell fizetni az állampolgárával vagy esetleg egy másik ország állampolgárával szemben.

Elég megszokott volt, és hozzászoktak az ügyvédek elsősorban, hogy mennyi határidő áll rendelkezésükre arra, hogy ezt a rendkívüli jogorvoslatot Strasbourgba eljuttassák. Ez megszokott, ez hat hónap volt. Ez bőven elegendő volt arra, hogy minden iratot elővegyenek, azokat áttanulmányozzák, és elkészítsék ezt a beadványt, amelyet azért szerencsére - aki nem tudja, annak elmondom - mindenki a saját anyanyelvén jogosult beadni. Tehát ezt nem kell angolra vagy franciára lefordítani, hanem mindenki beadhatja a saját anyanyelvén, és ezen a nyelven fogja megkapni egyébként a határozatokat is.

Én azt gondolom, hogy önmagában az, hogy négy hónapra csökken ez a rendkívüli jogorvoslati igénybevételi lehetőség, ez nem lenne nagy probléma, hiszen amit hat hónap alatt össze tudunk szedni, azt négy hónap alatt is össze tudjuk szedni. Sokan vagyunk gyakorló ügyvédek, volt gyakorló ügyvédek itt a parlament képviselői között, ha nem is vagyunk itt most nagyon sokan jelen, ahogy látom, de tudjuk, hogy mit jelent, egy ügyvédnél fontos, hogy határidő azért bőven legyen neki. Hát itt történik egy csökkenés, azt gondolom, hogy az átmeneti időpontban azok, akik erről nem szereznek tudomást, nem követik, nem olvassák az ezzel kapcsolatos szakmai cikkeket, azoknál elő fog fordulni, hogy egy-két ügyfél le fog majd maradni erről a határidőről. Hiszen amikor majd az ötödik vagy a hatodik hónapban beadják, és megkapják a választ, hogy sajnos kifutottak a határidőből, mert már a négy hónap régen lejárt… Azonban azt is el kell mondjam a korrektség kedvéért, hogy ugyanitt megfelelő hatálybalépési határidőt biztosít az új egyezmény, hiszen egyrészről ezt a jegyzőkönyvet minden tagállamnak alá kell írnia. Ha aláírták a jegyzőkönyveket, ratifikálták, akkor utána ad majd egy általánosságban három hónapos hatálybalépési határidőt.

(18.50)

Ez esetben azonban 6 havi határidőt ad a hatálybalépésre, tehát kitolódik a határidő, és gyakorlatilag csak olyan ügyekben lehet majd alkalmaz­ni, ahol már a hatálybalépéskor megszületett az utolsó jogerős döntés az adott tagállamban, ami ellen majd 4 hónapon belül, vagyis ezt követően születik meg az a jogerős döntés. Tehát ami azt megelőzően szüle­tett döntés, azokra még a 6 hónapos határidő lesz érvényes.

Tehát ebből a szempontból azt gondolom, hogy elegendő lesz az áttérésre megállapított időszak, és a hatálybalépés előtt nyitva álló idő alatt, azt gondolom, az ügyvédi társadalom meg fogja tanulni az új szabályt, és ezzel már nem lesz különösebb probléma. A többi módosítás elsősorban technikai jellegű, illetve a hatályba léptetésnek vannak még olyanfajta változásai, melyek speciális szabályt igényelnek, de azok is elfogadhatóak. Tehát a hatályba léptetésnél is azt mondhatjuk, hogy következetes a 15. cikkely, és óvatosan bánik az új jogszabálynak, illetve a 15. cikkelynek a hatálybalépésével.

Azt gondolom, mindenkinek érdeke az, hogy az emberi jogok, a legalapvetőbb emberi jogok Európában minden országban érvényesülni tudjanak; ezért akkor, amikor egy-egy ilyen újabb egyezménnyel módosítjuk az eredeti 1950-es egyezményt, azok általában a tagállamok által támogathatóak. Abban az esetben nem lenne támogatható, amennyiben ezeket a jogokat, amelyek eddig ebben szerepeltek, szűkítenék vagy az emberi jogok érvényesítésének területét, terepét szűkítené be. Nyilván azokkal semmilyen formában nem tudnánk egyetérteni, de mindaddig, amíg ezek a változások előremutatóak, mint ahogy ez a 15. egyezményben is szerepel, addig azt gondolom, hogy ezek támogathatóak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)