Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt a Ház falai között gyakran vagyunk úgy, hogy felkészülünk egy beszédre, jegyzeteket készítünk hozzá, aztán az előttünk szólalók megihletnek bennünket, és egész másra kell reagálnunk pár mondatban. Itt előttem megelevenedett 2004. Emlékszem arra, hogy az MSZP akkor a saját határon túli testvéreink ellen egy brutális kampányt folytatott. Ennek az ellentettjét tapasztalhatjuk most a migránsok kapcsán, ahol viszont egy olyan indokolatlanul megértő hangvétellel lépnek fel, olyan elképesztően eszement kérésekkel, igényekkel lépnek a magyar emberek elé, amelyek sok esetben értelmezhetetlenek.

Igen, támogatom, Gúr képviselőtársam, hogy ne kelljen egy magyar embernek 1700 forintot fizetnie akkor, ha egy éven belül másodszor kell tüdőszűrésre mennie. Tökéletesen indokolható ez a dolog. De ha önök ezzel párhuzamosan pluszforrásokat követelnek az LMP-vel és más erőkkel együtt, pluszorvosokat, pluszápolókat, pluszgyógyszert, full extrás ellátást, teljes körűt - adott esetben Debrecennél, a debreceni tábornál is volt egy olyan liberális csapat, amelyik azért tüntetett, mert nem elég kényelmes a tévészoba a befogadóközpontban -, tehát ha ezt az igénytömeget felmérjük, akkor egy kérdésre válaszoljanak nekem: miből és honnan?

(17.00)

Én értem. Látom a kormány hatékonyságtól abszolút távol álló politikáját egészségügyi téren is, de valahogy az önök igényei azért nem állják ki a valóság próbáját, mert Magyarországon a magyar emberek számára valóban korszerűbb ellátást kellene biztosítani, de ha önök 300 ezer, később 600 ezer migráns számára követelnek indokolatlan tételeket, ez hosszú távon bizony felér egy adóemeléssel. Akkor pedig, ha felelős emberek, megmondják azt, hogy honnan, milyen forrásból. És ide kevés lesz azt mondani, hogy bontsanak le két stadiont, és majd annak az árából. Ide valódi strukturális reformokat kell javasolni. A Jobbik ezt egyébként meg is teszi.

Meg is mondjuk, hogy ha hosszú távon a Fidesz-KDNP hagyja ezt a helyzetet eszkalálódni, és nem lép fel, mondjuk, egy fizikai határzár mellett a tisztességes emberi erőforrás odacsoportosításával, akkor az áradat pótlódása azzal jár, hogy határainkon belülre ilyen hatalmas tömegek hosszú távon fognak érkezni. Tehát folyamatos egészségügyi kockázat lesz fellelhető, folyamatos kezelési igénnyel és folyamatos ráfordítási igénnyel. Nagyon-nagyon sokba fog ez kerülni a magyar embereknek. Nyilván itt már milliárdos tételekről beszélünk évenkénti szinten, és ez akkor is igaz, ha adott esetben a kerítés, a határzár építése befejeződik.

Látható, hogy az, ami most van, a rendőrség és a honvédség erőinek brutális odacsoportosítása mellett elvárni azt, hogy a rendőrség ott teljesítsen szolgálatot és ne az ország szívében, hosszú távon fenntarthatatlan. Hosszú távon egy önálló határőrség nélkül ennek nem lehet elejét venni. És ha az áradat ránk zúdul, tömegesen érkeznek ide emberek, akkor ezek az egészségügyi kockázatok biztos, hogy fennmaradnak.

Amikor önök itt számon kérik a kormányon… ‑ és látja, én nem védem őket, hiszen folyamatosan fogalmazom meg a kritikai állításokat, egy dologban viszont meg kell védenem, igen. Amikor önök arról beszélnek, hogy nem jogszerűen járt el Magyarország, mondjuk, azok a honvédek vagy rendőrök, rendvédelmi szervek erői, akik a röszkei, horgosi támadásnál megvédték Magyarországot, és joggal védték meg, akkor én azt mondom, hogy ne próbáljanak legalizálni egy olyan, a magyar határ elleni agressziót, ami 1956 óta tulajdonképpen példátlan. Tehát van az a helyzet, amikor igenis elvárjuk azt, hogy Magyarország polgárainak a biztonságát ily módon is szavatoljuk, szavatolják.

A szűrések tekintetében egy alapvető döntést meg kell hozni. Ha önök kötelezővé akarják tenni mindenki számára a szűréseket, amelyeknek az eredményét is meg akarják váratni az érintettekkel, nem mondom, hogy nem szólnak emellett érvek, de akkor bizony meg kell jelölniük azt, hogy milyen befogadó kapacitással hol akarnak több tízezer embert folyamatosan tartani. Ez az egyik kérdéskör. Lehet az a) és lehet a b) pont mellett is felhozni érveket, ellenérveket. Ami engem viszont nagyon érdekelne a kormányzat részéről, az az, hogy milyen módon kívánják elejét venni hosszú távon azoknak a kockázatoknak, ami a visszatoloncolt tízezrek által keletkezik, vagy a kvóta alapján ideosztott, először csak egy-két ezer, de tudjuk, hogy ez egy felülről nyitott rendszer, a későbbiekben majd több tízezer ember mindennapi életvitelével kapcsolatban.

Hiszen ezek az emberek, ha hosszú távra rendezkednek be Magyarországon az ő sajátos kultúrájukkal, ami, tisztelet a kivételnek, de igen távol áll a miénktől, tehát ha olyan állapotokat eszkalálnak, mint a népnyelv által elnevezett közel-keleti pályaudvar környékén alakult ki, akkor bizony a rendszerbe kódolt ez a katasztrofális helyzet. És akkor azt mondhatjuk, amit egyébként a hozzánk fogadóórára betérő gyakorló orvosok is mondanak, hogy valóban, ismeretlen betegségek behurcolásától lehet tartani. Sok esetben egy gyakorló orvosnak sincs és nem is lehet fogalma arról, hogy mivel találkozik, hiszen egy egész más kultúrkörről, egész más kontinensek lakóiról van szó. Éppen ezért jelenthetjük ki azt, hogy ez a kockázati szint bizony fennáll, fennmarad.

És azért a magyar polgárok, a magyar lakosság toleranciából jelesre vizsgázott, ezt jegyezzük meg, nem csak a Keleti pályaudvar környéki viszonyok elviselése kapcsán. Gondoljunk bele, Németországban, az egyébként agyonliberalizált Németországban rendszeresen felgyújtják azokat a leendő menekültszállókat, ahová a későbbiekben migránsokat költöztetnének. Magyarországon gyújtogatás tudtommal két helyen történt. Egyszer a debreceni menekültszállónál, amikor egy felfegyverkezett horda kitört onnan és tombolni kezdett, a második esetben pedig Röszkénél. A magyar emberek tehát tolerancia tekintetében igencsak jól és jelesre vizsgáztak.

De el kell mondjuk azt, hogy Magyarországon egy morális kérdés is felvetődik. Amikor magyar adófizetők adott esetben fizetnek szolgáltatásokért, fizetnek biztosítotti jogviszonyért is, miért, meddig és milyen felső határral merülhet fel az, hogy ideérkező migránsok egészségügyi kezelési, szűrési és egyéb számláit magyar állampolgárok, magyar adófizetők fizessék. A második migrációs hullám végén vagyunk, napi pár ezer, jellemzően mostanában tízezer, aztán ötezer érkezővel, de elmondhatjuk, hogy a második hullám vége után következik a sokkal erősebb harmadik. Sokkal több Fekete-Afrikából érkező személlyel, akik esetében nyilvánvaló módon az ide behurcolt betegségek, kórságok aránya és minőségileg mélysége is sokkal kiterjedtebb lesz. Elmondhatjuk tehát, hogy igencsak meg kéne húzni azt a határvonalat, hogy Magyarország hol, meddig, milyen fokon akar finanszírozni ellátásokat számukra.

Nagyon örülök, hogy elhangzott, hogy amíg egy magyar ember valóban fizet a második tüdőszűrésért, amíg egy magyar ember sok esetben alapvizsgálatokhoz sem fér hozzá - csak magánorvoson keresztül, ha meg tudja fizetni, vagy több hónapos, adott esetben egy-két éves csúszással, ha ki tudja várni a sorát -, addig meg kell húzni azt a határvonalat, hogy mi lesz, amikor Magyarország határainál, mondjuk, naponta több mint tízezer ember jelenik meg, vagy feltorlódik 40-50 ezer ember. Tehát amikor ilyen kijelentéseket és igényeket fogalmaznak meg, akkor álláspontom szerint egyértelmű határvonalat kell húzni, hogy meddig.

Ezt a kérdést szoktuk feltenni a liberálisoknak is különböző konferenciákon, eszmecseréken, amikor azt mondják, hogy erkölcsi kötelesség ide befogadni embereket. Nyilvánvaló módon a Jobbik ezt mereven elutasítja, de érdeklődni szoktam, hogy hol van az ő erkölcsi kötelességérzetük teteje. Amikor megjelenik majd 400 vagy 600 ezer ember Magyarországon, a munkaerőpiacon egyébként kevéssé hasznosítható módon, viszont a szociális és egyéb jótéteményekre igényt tartva, akkor ki, miből, hogyan fogja ezt finanszírozni, hogyan akarják letelepíteni ezeket az embereket? Úgyhogy még egyszer mondom, a Jobbik egyetlen idegen letelepítésében sem lesz partner, sőt mindent meg fog tenni ennek megakadályozása érdekében.

A Fidesz-KDNP figyelmébe tehát azt javasoljuk, hogy mind a visszatoloncolások, mind a kvóta kapcsán tisztázza a saját álláspontját. A visszatoloncolások kapcsán ezt nemhogy nem tette meg, de idén már ezer felé kúszik azoknak a visszatoloncoltaknak a száma, akiket önök fogadtak. És a fű alatt, a médianyilvánosságtól függetlenül ezek az emberek itt vannak, és a további sorsukról önöknek fogalmuk sincsen.

A másik kérdéskör a kvóta, amely bár indulhat ezer emberrel, de a családegyesítéseket megakadályozni a globalizált világban szinte lehetetlen. És itt nem egy feleségről és nem egy-két gyermekről van szó, sokkal nagyobb tömegről. Tehát akár egy-két ezer, kvóta alapján idetelepített idegen két évtizedes távlatban egy 50 ezres tömeggé is duzzadhat, szaporodhat.

Ezért mondjuk azt, hogy az Orbán-kormány részéről nagyon kevés lesz az, hogy retorikai harcot folytatnak a kvóta ellen. Elmondják itthon, hogy nagyon rossz megoldás, rá kellene kényszeríteni Európát, hogy ne válassza ezt az utat, ne kényszerítse Magyarországra, de a végén majd bejelentik önök azt, hogy hát az Európai Unió kötelezte önöket ennek végrehajtására, betartására, és bár nem akarják, bár nagyon rossz megoldásnak tartják, de mégsem akarják veszélyeztetni a kohéziós alapokat, egyebeket. Meg fogják találni erre az ürügyet.

Erős a gyanú bennünk, hogy önökben felsejlett egy háttéralku-szerűség Brüsszellel, adott esetben a tömeges visszatoloncolások elkerülése érdekében a kvóta végrehajtása kapcsán. Ha viszont ilyen megfordult a fejükben, már most figyelmeztetni szeretnék arra, hogy eszükbe se jusson ilyesmit kivitelezni, hiszen ezzel kiengednék a szellemet a palackból, visszafordíthatatlan folyamatokat indítanának el, ahol az egyik legkisebb, bár valódi problémánk lesz az, hogy az ezzel járó egészségügyi költségek milyen magasra rúgnak. Éppen ezért nemcsak kérjük önöket, de fel is szólítjuk önöket arra, hogy tisztázzák álláspontjukat ez ügyben, hiszen ez alapjaiban határozza meg azt, hogy ki hogyan tud egészségügyi és bármilyen más jellegű kiadásokat finanszírozni.

Hozzám, a saját világlátásomhoz az állna közelebb, hogy ezeket a költségeket finanszírozzák és térítsék meg azok, akik ezt a problémakört ránk kényszerítették. Köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps az Jobbik soraiban.)