Szabó Szabolcs (független)

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Küzdöttem egy kicsit a mikrofonnal, elnézést; úgy látszik, ezt kézben kell most tartanom.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy biztos: a nyugdíjkérdéssel foglalkoznunk kell a parlamentben. Nyilván nem feltétlenül ilyen szűk körben és ennyire leegyszerűsítve, hogy csak és kizárólag a korkedvezményes és/vagy előrehozott nyugdíjakról beszéljünk, mint ami ebben a határozati javaslatban szerepel, de abban, hogy beszélnünk kell, azt gondolom, egyetértünk mindannyian. Ha másért nem, azért, mert ha mostanában az ember leül beszélgetni másokkal, legyen az a kortársa vagy kortársai csoportja, vagy éppen idősebb emberek, akkor a nyugdíjkérdést biztosan mindenki elő fogja hozni vagy azért, mert az emberek nem tudják, hogy egyáltalán lesz-e nyugdíjuk, ha megöregszenek, vagy azért, mert nem tudják, hogy a mostani nyugdíjukat mennyi ideig tudják még megkapni.

Az ugyanis jól látható, hogy a nyugdíjrendszerünk hosszú távon, több évtizedre előre semmiképpen nem tekinthető stabilnak. Folyamatosan öregszik a társadalom, egyre kevesebb ember tart el egyre több embert, és különösen a férfiak esetében, különösen azok körében, akik nehéz fizikai munkát végeznek, ez tényleg nagyon markáns probléma.

Ezért szerveztünk egyébként mi, az Együtt és az Együtt pártalapítványa egy konferenciát ezzel kapcsolatban, ahol az előterjesztő, aki az előbb beszélt, Sneider alelnök úr is ott volt. Már ott elkezdtünk erről vitatkozni, hogy hogyan kellene átalakítani a nyugdíjrendszert. Van erről elképzelésünk, ezt nagyon szívesen elmondanánk itt a parlamentben is. Ezért mindenkit csak bátorítunk arra, hogy ezt is és majd a későbbiekben a hasonló más előterjesztéseket is szavazzuk meg, vitatkozzunk és beszéljünk erről. Köszönöm szépen.